Álom szerelem *-* 3. évad 5. rész

20 perc után, miután abba hagytam a sírást, felálltam, tudtam, hogy ha most sírok akkor azzal nem oldok meg semmit.. Aoinak olyan színe volt mint a falnak.. semmit nem csinált, csak ült Lucy ágya mellett és fogta a kezét, nézett ki a fejéből, nem gondolkodtam, hogy kéne bármit is mondanom, itt most a szavak úgy sem érnének semmit.. hiába mondanám azt hogy minden jobb lesz, én sem lehetek annyira biztos benne, hogy minden rendben lesz.. a szívem zakatolt, az agyam kattogot.. nem érhet így véget.. egy álom kezdete, nem érhet így véget! ezt hajtogattam magamban, a szám még mindig remegett, szóritottam Alexa kezét, a többiek sem szóltak semmit, csak fapofával néztek előre.. mit is lehetne egy ilyen helyzetben mondani.. elengedtem lassan Alexa kezét, majd megtörtem a csöndet.
- Aoi-sama. maradj itt nyugodtan estére ha szeretnél.
Aoi felnézett rám, olyan szemekkel nézett rám, mintha egy 5 éves kisfiú nézne rám.
- igen szeretnék..
bólintottam.
- rendben van, mi meg menjünk.. holnap azt hiszem Mary-t is kiengedik a picivel, Mikana-t meg még nemtudom.
még mindig nem szólt hozzám senki, de azt hiszem ez érthető volt.
Ruki vezetett hazáig, ott ülltem mellete az anyós ülésen, sorban szívta a cigiket.
- Elég lesz Taka-chan. szóltam végül rá.
- Semmi sem lesz már ugyan olyan..
- ne mondj ilyet! ráförmedtem.
Nem válaszolt rá, csak eloltotta a félig elszívott cigijét, és vezetett tovább.
Mikor hazaértünk, mindenki csak ledöglött a kanapéra, nem ment a tévé, nem ment zene semmi nem ment, én még Korainak éreztem, hogy már gyászolunk.. és unatkoztam is..
hirtelen csörgött a telefonom, Mikana anyja hívott. hmm.. hirtelen Kai is rohant be laptoppal a kezében.
- Nati Nati!! a neten is fent van!!
csodálkozó képpel olvastam..
Japán szigeteknél repülő baleset, megsérült tinédzser lányok, halottak, horror!!
A napokban borzalmas repülő baleset történt a japán szigeteken
úgy hallottuk, hogy 7 tinédzser lány túl élte a balesetet, de mire odaértünk volna, őket már elvitték a helyi kórházba, elméletileg nem lett súlyos bajuk, de nem tudjuk ki volt a titokzatos megmentőjük.
- Jézus-atya-úr-istenem.. a fejemhez kaptam.. ez mióta van fent??
- kb 1 órája rakták fel.
Akkor ezért hív anya.. a rezgő telefon még mindig a kezembe volt.. tétlenül néztem, mit kéne most tennem.. felvegyem és magyarázkodjak, vagy pediglen.. hagyom.. és később elmagyarázok mindent.. ezaz! ha most felveszem, tuti hogy 40 éves koromig szoba fogságot kapok! De .. mi lenne ha mondjuk hazudnék ? Azt mondanám, hogy igazából semmi bajunk nincs, mert egy késöbbi járattal mentünk volna? de akkor meg mit mondok eddig miért nem mentünk haza ? áhh.. és akkor szúrt a fejembe az ötlet.!
- Halló tessék?
- Kislányomm!! halálra aggódtam magam érted!! Mond azt, hogy nem ti voltatok azok akik repülő balesetet szenvedtek..!!
- Ugyan már anya! Szerinted ha mi most repülő balesetet szenvedtünk volna, akkor most beszélnénk??
- Huuh.. megnyugodtam.. a lányok szülei már halálra aggódják magukat, itt van mindenki, de egyikőtök se elérhető, tudod milyen megrázkódtató ez egy anya számára..!! Igen igen tipikus anyai hegyi szöveg következett..
- Iiigen igen, tudom.. sajnálom ~  nincs semmi bajunk, épp délutáni szundiznak a lányok, egyedül Alexa és Szaszi van fent, na meg Betti!
- Rendben szívem, akkor nincsen semmi baj.. örülünk..! vigyázatok magatokra puszi.. ja és miko..
- Sziaa anyaa puszi nektek is!
és leraktam a telefont, úgy gondoltam ennyi beszélgetés bőven elég volt.
Kai meredten nézett rám.
- Nyugi, lerendeztem mindent.. a sajtót meg kinyírom.. mi közük van most mindenhez?! hirtelen elkapott az idegbaj..
- Nuki, nyugi.. nem történt semmi, úgy sem fognak megtudni semmit..
- ha most ide a ház elé fog jönni a sajtó.. és minket fognak kérdezgetni.. géppuskával fogok járni.
- Neem fognak ne aggódj, honnan tudhatnák hogy a Gazette a nagy megmentő ? Ne aggódj.
Mély levegőt vettem.
- Elhiszem, hogy nagy a feszültség benned, de kérlek.. ne aggódalmaskodj, a lányok se akarnák hogy mi itt most halálra aggódjuk magunkat..
- Igazad van.. felálltam majd kimentem az előszobába,
- történt valami Nuki ? nézett fel a kanapéról Alexa.
- Nem, dehogy.. csinálok vacsit.. mit kértek?
- Csinálj valami magyarosat.. az asztalnál üllt Uruha, és kávézott, kevergette, néha felnézett.. olyan hallottas hangulat volt.. ~
- Jóh, akkor legyen bundás kenyér !
Ahogy elindultam, hirtelen kezeket éreztem magamon, és egy meleg testet, elmosolyodtam, de meglepődésemre nem Rei volt aki ölelgetett, hanem Ruki.
- Mondjad Taka-Chan.
- Beszélnünk kell..
- Gyere be a konyhába, kaját akarok csinálni.
Uruha végig követett minket a szemével..
Gyorsan előpakoltam a cuccokat a hűtőből, elővettem egy tányért, és felvertem a tojást.
- Mondjad Ruki, mi a gond.
- Hát.. igazából.. kezdem feladni ezt a dolgot.. nem hiszek én már abban, hogy itt bármi is rendben legyen..
Legszívesebben leordítottam volna a fejét, hogy ne adja már fel ilyen könnyen, de nyugodt hangon kérdeztem vissza..
- És mit akarsz akkor tenni?
Egyre gyorsabban kevertem a tojást.. le akartam vezetni a dühömet, és hirtelen a pulzusom is felment, attól féltem, hogy azt fogja mondani, hogy itt a vég..
- Nemtudom Nuki.. nemtudom mit csináljak érted.. nem sokára koncertünk van, és így.. nem tudnék nyugodtan konertezni, de azt sem engedhetem, hogy csődbe menjen a banda..
Elővettem eközben a tepsit, begyújtottam a gázt.
- Teljesen igazad van Ruki, de itt vagyunk 4en, akik már józanok úgy mond, és mi tudnánk addig látogatni a lányokat.. Mary-t úgy is kiengedik napokon belűl..
- Nektek is suliba kell járnotok.. nem fogtok tudni mindig menni a lányokhoz, és nekik is elkéne intézni itt a sulit.. ahh, nem tudom hogy lesz ez az egész..
- Még ne aggódj! Még van remény.. Lucy valószínű hogy velünk marad.. Mikana pedig úgy is észhez fog térni, kemény csajok ők! Nem fogják ilyen könnyen feladni.
- Legyen igazad!
Elmosolyodtam, majd elkészültem a kajával, arra gondoltam hogy vacsi után felhívom Aoi-t hogy minden rendben van e!
Kitálaltam.
- Szaszóóókaaa mááássz ki enni!
Mindannyian az asztalnál ültünk, csöndben mindenki megvacsorázott, ahogy az elmúlt napokban ment.. mikor el akart mindenki vonulni farsba..
- Várjatok még.
Megálltak, majd visszafordultak, ekkor már hívtam Aoi-t kihangosítva.
- Szia Aoi-sama!
Vittem magammal a telefont a szoba közepébe, leültem török ülésbe, és körém ültek a többiek.
- Szia Nuki, miújság van otthon?
- Ááh, most kajáltunk, aggódunk Lucyért.. minden rendben van ott?
- Persze, beszéltünk is pár szót, bíztattam őt, azt mondta nem fog itt hagyni minket, utána vissza aludt.. De itt maradok mellette ma éjjel.
- Nem vagy éhes? Vigyünk be valamit Aoi-kun? szólt bele a telefonba Alexa.
- Nem köszönöm, voltam kint a boltba, hoztam Lucynek is rostosat, benéztem a többiekhez is, Mikana egyre több mindenre emlékszik, megjegyezte a nevemet is, Mary fent volt, a kisbaba aludt, ne aggódjatok minden rendben van.
- Ezt jó hallani, kérlek ha bármi baj van, hívj azonnal jó?
- Persze, akkor holnap gyertek.
- Megyünk Aoi! ne aggódj, Sziaa.
- Sziasztok!
Mély levegőt vettem, majd leraktam a telefont, úgy éreztem egy minimális kis súly leesett a szívemről..
- Aludjunk, jó híreket kaptunk, nem lesz baj szerintem. . Mondta Reita.. ilyet is ritkán hallani tőle.
- Jóéjt csajok srácok! kitartást jó?
Egyetértően bólogattak a többiek, és mosolyogtak, végre elértem azt, hogy mindenki szemében láttam egy kis remény sugárt..
Átöltözem pizsibe, bezuhantam az ágyba, betakaróztam, majd Reita hozzám bújt, hihetetlenül fájt a fejem.. de végül elaludtam.
Másnap reggel mikor kiléptem a szobából, láttam, hogy mindenki lázasan készülődött, öltöztek, hajat állítottak,gondolom mindenki aggódott, hogy Lucy túlélte e az éjszakát, én nyugodt voltam, Aoi nem hívott engem hogy baj lenne, így gondoltam hogy nincs baj, de azért én is aggódtam.. Vissza mentem a szobába felöltöztem, kimentem a fürdőbe, megmostam az arcom, befújtam magam kicsit.
- Mehetünk skacok ?
- Írány! szólt fel Betti.
Mentünk ki libasorba a kijárati ajtón, Reita vezetett.
Szokásos idegesség volt rajtam.. már ott voltunk a kórháznál mikor láttam, hogy Aoi kint áll az ajtó előtt, a szívem majd kiugrott a helyéről, nagyokat nyeltem.. és csak úgy kapkodtam a levegő után.. egyszerűen fojtogatott, fojtogatott az idegesség..