Álom szerelem *-* 3. évad 1. rész

leültem végül a gép egyik oldalára, és becsuktam a szemem, fájt levegőt is venni az oldalam még mindig vérezhetett de ez volt a legkisebb bajom. Reita oda üllt mellém és megfogta a kezem majd a vállamra döntötte a fejét.
-mikor érünk oda?
- körübelűl még 10 perc, és a kórháznál vagyunk, ott már várnak minket. válaszolt Ruki.
- ennek örülök.. nehezen vettem a levegőket, álmosság jött rám.. becsuktam a szemem és már csak arra ébredtem hogy lélegeztető gépen vagyok és rohannak be velem, mikor körül néztem hirtelen nem tudtam hol vagyok, és miért.. aztán nagy nehezen fel akartam ülni
- kisasszony! kérem, feküdjön vissza mindjárt beérünk a kórterembe! szólt hozzám egy vékony hang.
- h-h-hol vannak a barátaim? hol vannak a fiúk?
- ne aggódjon a barátait is elláttuk, és a barátja itt jön utánunk.
hirtelen leemeltek és beraktak az ágyba, Reita oda jött mellém és fogta a kezem.
- uram.. bírni fogja a vér látványát?
- nem doktornő, úgy nézek ki mint egy csillámfaszvámpír.. csak hozza már rendbe kérem!
Reita feszült volt, nem is csodálkozom.. leborult az ágyamra és megszorítottam a kezét, ezzel akartam neki üzenni, hogy nincsen semmi baj, levették rólam a kötést, erős fájdalmaim lettek..
- szorítsd nyugodtan.. suttogta Rei.
elég mély vágás lehetett, az orvosok lefertőtlenítették, majd bekötötték, hál isten a vér már meg alvadt így nem véreztem el, rám rakták az infúziót és végre levették ezt a szar lélegeztető gépet, és tudtam beszélni Reitával.
- na, hogy vagy?
- jobban, bár kicsit még szúr..
- jólvan, pihentesd kicsit, itt leszek melletted..
- nem.. meg kell néznem a többieket
- de Nati..
nem hallgattam rá felkeltem és voncoltam magammal azt az infúziós genyát, a 17es terembe Alexa volt és Betti, a 2 fiú is ott ült bent.
- Natiii. jött oda hozzám Ruki
- nyugi Taka-chan jól vagyok.. megöleltem. Alexa hogy van?
- hál isten már felkelt a kómából tudtunk is 1-2 szót váltani utána vissza aludt, a doktorok azt mondták nem sérült az agya, csak pihennie kell mert sokkot kapott.
- hát ez remek.. de legalább nincs nagyobb baja..
- persze.. Uruha bealudt ott Betti mellett.
- N-Natii.. szólt fel.. hirtelen nagyon boldog lettem, hogy Betti hangját hallom..
- Bettuuu, oda mentem hozzá és megöleltem nehezen.
- hogy vagy?
- miért vagyunk itt.. és mi történt? nagyon fáj a fejem és a bordáim..
- lezuhant a gépünk, nagyjából mindenki kómába van, nekem van egy méteres lyuk az oldalamon, és eddig csak Alexáról tudom, hogy sokkot kapott.
- nagyonjó.. anyuék tudják??
- nemhinném, előbb végig járom a többieket, és utána felhívom mindenki szülőjét  rendben?
- köszönöm Nuki.
vissza feküdt majd Reita megfogta a kezem és a nyakába tette, mentünk tovább hogy megkeressük a többieket, leginkább Mary állapota miatt aggódtam a legjobban mert reméltem hogy a babának nem esett semmi baja, hisz már annyira várta..
már 2 kórterem előtt elmentünk és nem láttam ismerősöket.. hol lehetnek..
végül benéztem a 3.ba és megláttam Szaszit és Mikana-t.
-Natííí, ordított fel Szaszim
- oo sziooo dejóó.. rohantam oda már amennyire tudtam futni.hogy vagy?
- hmm.. voltam már jobban is, fáj a karom, valószínűleg megzúzódott.. -
- és az orvosok csak egy kötést raktak rá?!
- én is ezért voltam kiakadva, jött be Miyavi egy pohár forró teával.
átmentem Mikanahoz, láttam, hogy Kai sír és közben simogatja..
- mivan vele Kai?
- még mindig nem ébred fel azóta se, az orvosok azt mondák minimális szinten sérült az agya, de nemsokára fel kell, remélem hogy így lesz, de mi lesz Nuki ha mégse?! borult rám Kai.
- ne aggódj Kai! Mikana erős csaj, és szeret téged, fel fog ébredni, csak adj neki időt, és maradj mellette.. nyugtatgattam Kai-t.
- itt leszek mellette, ne aggódj!
- jólvan fiúk, megnézem mivan Maryvel és Lucyval vigyázzatok a csajokra!
- bírod még Nati? kérdezte Reita
- persze, hogy bírom.. nincs semmi bajom majd ez a heg szépen lassan beforr..
- itt vannak! szólt Reita, rohantam is oda.
Lucynél még mindig orvosok voltak bent, ez kicsit megijesztett..
- doktor úr.. ugye minden rendben van vele?
- attól tartok a barátnője súlyos agyászkordást szenvedett.. lehet a memóriáját is kicsit érintette, kérem hagyják pihenni.
rémes látvány volt, hogy a barátnőm lélegeztető gépen volt, szegény Aoi teljesen ki volt..leültem mellé.
- Nati.. ugye nem.. ugye nem fog itt hagyni?
- nem fog.. ezt megígérhetem.
hirtelen gyerek sírásra lettem figyelmes, felemeltem a fejem és néztem körül még ki nem szúrtam egy baba ágyat.
- Mary.... hirtelen a számhoz kaptam a kezem..tejóisten.. oda rohantam Maryhez aki nagyban aludt, majd oda futottam a babaágyhoz.. és felvettem a kicsit..
- édes istenem.. Reitaa!! nézd meg.. Mary kicsije.. kisfiú lett.. egyem meg de édes..
- hál isten nincsen semmi baja. mondta Reita.
oda adtam Balázs kezébe, a kicsi rögtön csöndben maradt, remek apa lesz Balázsból már most látom.
- gyere cica, neked is szükséged van a pihenésre.. kísért vissza Reita
- Sziasztok fiúk! vigyázzatok magatokra meg a lányokra. és Gratulálok Bazsi!!
vissza sétáltunk a kórterembe és vissza feküdtem, kicsit már megnyugodtam, de még mindig aggódtam a többiekért. lehunytam a szemem és szép lassan elaludtam. másnap reggelt mikor felkeltem Reita is ott ült mellettem és aludt feje az ágyamon volt.. felkeltem, mert már nagyon pisilnem kellett... kimentem wc-re majd útközben találkoztam Alexával.
- hát te?
- hát één.. jobban vagyok, gondoltam teszek egy kört, mert már elzsibbadtam teljesen..
- nézzük meg Lucyéket, képzeld Marynek meg lett a baba!
-tényleg?! ez remek.. bár az időzítés nem pont a legjobb.
beértünk Lucyékhez Lucy fent volt és ült az ágyán, oda rohantunk hozzá
- Lucy!!!!!!!
- Aoi-sama.. és ők kicsodák?
hatalmas szemekkel bámultam rá..
- Lucy.. te nem tudod ki vagyok..?
- sajnálom, de nem..

rámjött a pánik ilyen nem létezik, hogy fogom én ezt elmondani a szüleinek?? és mi történt a többiekkel? a kövi részben kiderűl! chuu~~